Vadló-történelem
A rég kipusztultnak hitt vadló élő példányait 1879-ben pillantotta meg Belső-Ázsiában Przsevalszkij cári orosz kutató, majd 20 évvel később sikerült néhány élő példányt befogni. 1902-re már 53 élő állat volt fogságban, különböző állatkertekben szaporodtak. A második világháborút csupán 21 példány élte túl, és létszámuk később tovább csökkent 11-re. Ekkor még sikerült Mongóliában befogni egy kancát, így a ma élő vadlovak ennek a 12 állatnak a leszármazottai. A vadló 1968-ra a vadonból is eltűnt.
A kihalás szélére sodródott faj történetének mélypontján egy kutatócsoport céltudatos fajmentő, tenyésztési programot indított. Céljuk a még élő példányok tervszerű pároztatásaival a lehető legnagyobb genetikai változatosság kialakítása.
Ma a Hortobágyon, Pentezugban összesen 89 vadló él. A kiindulási állományba a genetikai változatosság érdekében 11 ország állatkertjéből 21 ló érkezett, amelyek közül jelenleg 10 példány él. Mellettük Pentezugban összesen 96 állat született. Közülük – a természetes elhullást is számolva – ma 79 példány él. Az állomány örvendetes szaporodásának köszönhetően hamarosan más területekre is kerülhetnek vadlovak a Hortobágyról, amivel a projekt a faj megmentéséhez is hozzájárul. A kölni programkoordinátor határozza meg a továbbköltöző állatok új élőhelyét.